Igenis vallás a jóga?
Az Uj szóban a
minap az „Olvasói levél” rovatban megjelent egy válasz Eschwig Hajts Kornél
jegyzetére a jóga bevezetéséről az iskolákba Pándy Bertalan tollából.
Legelőször is meg kell jegyezni, hogy a Szlovákiai püspöki kar (SPK) - amint ez
a püspöki körlevél és az SPK későbbi kijelentéseiből kiderül, elsődlegesen
tulajdonképpen nem a klasszikus jóga ellen hanem a Jóga a mindennapi életben
(JME) elnevezésü szervezet RAST tervezete, ennek az iskolákba való bevezetése
és a JME szervezet institucionális szokásai ellen foglal állást, viszont - és itt a hiba – a jógát azonositja a Jóga
a mindennapi életben elnevezésü szervezettel.
A szerző több
olyan kijelentést tesz, amelyet a tények nem támasztanak alá. Elsősorban azt
állitja, hogy „a jóga az indiai vallások fontos tartóoszlopa.” A valóság az, hogy a jóga eljárásait minden vallás
alkalmazza – tudva vagy tudatlanul – mivel a jóga az emberi test, energiák,
elme és lélek működését térképezte fel,
és igy nehéz nem használni jógában felfedezett eljárásokat olyan vallási
tevékenységekben mint az ima vagy kontempláció. De ettől a jóga nem lesz
vallás. A „karma” nem annyira az „igazság okkult törvénye” mint az ember belső
és külső tetteinek a befolyása a jövőjére. Az egyes indiai filozófiák és vallások
még saját értelmezéssel is ellátták ezt a fogalmat. A lélekvándorlás nem csak
indiai modell. A lélekvándorlás (metempszichózis) fogalma többek között a korai
kereszténységben is jelen volt. A metempszichózis modellje nem azért
fogalmazódott meg, hogy ebből az embernek öröme vagy bánata legyen, de hogy
felelőségteljesen élje az életét. A tudatállapot változásai mindennapi
tapasztalatunk. A jóga abban segit, hogy megismerjük bensőnket és kerülni
tudjuk a tudatlanságból fakadó, nem megfelelő tetteket. A szerző által
emlitett „én” tudat kioltása viszont
egy igen pontatlan megfogalmazás ami talán abból is adódik, hogy a szerző tömören kivánta magát kifejezni egy
olyan folyamatot illetően, amelyről könyveket irtak, és mégsem irták le
pontosan. Az én tudatát nem lehet kioltani, mert a múlást nem ismerő lélek a
támasza. A „szamádhi” fogalma amire a szerző valószinüleg célzott,
az „unio mystica” – a „lélek nászát” takarja leginkább. Viszont ez az állapot
nem „önkivület” – exstasis, a szó megszokott értelmében. Ezeket az állapotokat
minden olyan gyakorlásrendszer ismeri, amely kutatja az emberi lélek tartalmát
és örökségét. A szerző azután a jógától egyenesen ama állitáshoz jut, hogy
Isten csak egy utat mutatott az embernek a hozzá való közeledéshez – a kereszténységet.
Ez nem a 2. Vatikáni zsinat szellemét tükrözi, amely a más filozófiák és
vallások tiszteletét hangoztatja. A szerző tárgyalja az indiai vallások
istenfogalmát is, de igen pontatlanul. Nem emliti azomban a jóga istenfogalmát,
bár a cikk a jógáról hivatott szólni. Még egy nagy hiba van a cikkben. Azt
irja: „igy a végső fokon az ember megisteniti önmagát”. Ha ez igy menne, „könnyü életünk” lenne. A
jóga semmi ilyet nem igér. Az ember nem
istenitheti meg önmagát – legalább is a jóga modelje szerint. Marad az igyekezet jobb, teljesebb emberi
életet élni bármily is legyen a
vallásunk vagy életfilozófiánk.
Timcsák G.M.